Csányi Vilmos szerint 50 éven belül beszélni fognak a kutyák. Talán ő tudja, hogy mi, kutyák, már most is beszélünk egymással! Sőt, weboldalt is szerkesztünk és cikket is írunk.
Dr. Dog vagyok, de a barátaimnak, így nektek is csak Edgár.
Engedjétek meg, hogy tapasztalt kutyaként néhány hasznos tanáccsal lássalak el benneteket a gazdatartással kapcsolatban.
Civilizált kutyákként már nem falkában élünk, hanem családban, ezért fontos egy kis „használati utasítás” az emberekhez.
Dr. Dog
Mi kivétel nélkül jól tudjuk: felelősek vagyunk a velünk élő emberekért, szórakoztatjuk és szeretettel neveljük őket.
Annak ellenére is feltétel nélkül szeretjük őket, hogy néha nem hűségesek hozzánk és nem is mindig viszonozzák a gondoskodást.
A legtöbb gazda azért igyekszik. Ezért megengedjük nekik, hogy felugorjanak a kanapénkra mellénk, vagy aludhatnak az ágyunkban.
Nekünk semmi bajunk azzal, hogy a gazdik változatosan táplálkoznak, de kíváncsiak lennénk, ők hogy éreznék magukat, ha minden nap, minden étkezésre ugyanazt a marék barna száraz tápot kapnák.
Csoda, hogy néha kifosztjuk a kukát, vagy az utcán vagyunk kénytelenek maradékot keresni?
Nem vagyunk irigyek, de mi ösztönösen érezzük, ha hiányos a tápláltságunk. És ez nem a falánkság!
Képzeljük el fordítva: Mi adnánk a gazdiknak minden nap, minden étkezésre ugyanazt a zabpelyhet szárazon, azzal, hogy abban minden benne van.
Hát, ők sem élnének 100 évig...
Na mindegy, próbáljunk hatni rájuk, hogy hiánytalanul megkapjuk azokat a tápanyagokat, amelyekre szükségünk van a hosszú, boldog, egészséges évekért. Együtt a családdal.
Fogadjuk szívesen, ha elkísérnek minket sétálni, hiszen sokszor rossz néven veszik, ha nem visszük őket magunkkal.
A bátortalanabb gazdikat a kezükre erősített póráz finom húzásával vezessük a megfelelő irányba. A közös séta mindenki számára előnyös, hiszen mi körbejárjuk a területünket, szagmintákat adunk és veszünk, ellenőrizzük a légteret.
Hangos ugatással elkergetjük a betolakodó madarakat és a felettünk szemtelenül szálló utasszállító repülőgépeket. Mindezt tesszük a gazdáink védelmében még akkor is, ha kevés elismerést kapunk ezen elemi fontosságú feladat elvégzéséért. Pedig mi sosem szólunk bele az ő hobbijaikba, megengedjük például, hogy éljenek a furcsa szenvedélyüknek: a számunkra egyébként értékkel nem bíró végtermékünket zacskókban gyűjtsék. Fura hobbi, de valahol kedves is tőlük. Meg legalább mozognak egy kicsit.
